400 méteres gyorsúszásban - tényleg abban, nem vegyesben, merthogy 4 vegyes nincs a paralimpián... - ott is az S9-es kategóriában versenyzett ma Pekingben Sors Tamás. Egyetlen - reményeink szerint csak jelen állás szerint magányos, valamelyik vívónik, esetleg többen is csatalakoznak hozzá - pekingi bajnokunk a negyedik legjobb idővel került a fináléba, egyéni rekordját jócskán átírva, 13 másodpercet javulva.

Nem véletlenül vártuk a magyar idő szerint 14.09-kor kezdődő 8-as döntőt, edző, versenyző, szurkoló egyaránt éremben reménykedett. Kimpondva, kimondatlanul, de mit is várhatnánk egy bajnoki stábtól és a minden arany után elvárásokkal rendelkező szurkolóktól.

Mivel "Ponty" rendes gyerek - még csak 17 lesz decemberben, ezért a kölyök - nem akart csalódást okozni senkinek. Ennek megfelelően kezdte a számot, 100-nál még harmadik volt, aztán utána beállt a saját tempójára, ami a tőle megszokott hajrát sejtette. A spanyol Jesus Collado és az ausztrál Matt Cowdrey utolérhetetlennek tűnt, viszont a 200-nál és 300-nál is Tamás előtt forduló Bramham nem.

Az utolsó két hossz maga volt a csoda, legalábbis magyar szemszögből. Tamás veszettül elkezdett tempózni, a kérdés csak az volt, mikor darálja be a harmadik helyen úszó ausztrál ellenfelét. Nos, 50-el a vége előtt már csupán 3 századmásodpercre volt harmadik pekingi érmétől, és az utolsó métereken kétséget nem hagyott senkiben afelől: Sors Tamás a pekingi küldöttség egyik, ha nem a legnagyobb sztárja. 

4:20.26 - BRONZÉREM! Az arany és a már meglévő bronz, no meg a 200 vegyes 4. helye mellé. Sokkalta több mint amire előzetesen számítani lehetett.

Amint 20-án hajnalban leszáll a küldöttség gépe "Ponttyal" a fedélzeten, egy "Sztárt" kap a magyar közélet. A három érem ezesetben azt jelenti, produkció áll majd a jelző mögött. Ritka kincs ez kishazánkban, becsüljük meg.