Ünnepel a BMX-világ, hiszen először szerepelt a sportág az ötkarikás játékokon, ami hatalmas lökést adhat eme extrémsport ismertségének és elismertségének. Tudták ezt a versenyzők is, akik közül sokan mindent arra tettek fel az elmúlt két évben, hogy részesei lehessenek ennek a sporttörténeti pillanatnak.

 

Külön öröm nekünk, magyaroknak, hogy mind a hölgyeknél, mind pedig az uraknál szoríthattunk hazai versenyzőkért: a lányoknál Hódi Anikó, míg a fiúknál Radasics Vilmos képviselte hazánkat. A világ legjobb BMX-eseit felvonultató mezőnyben már maga a szereplés is hatalmas elismerés és eredmény.

 

Az eredetileg tegnapra tervezett elődöntőket és döntőket a reggeli felhőszakadás miatt egy nappal elhalasztották, így ma rendezték meg a futamokat. A hölgyek rögtön az elődöntővel kezdtek, mivel összesen tizenhatan indulhattak az olimpián. A két nyolcfős csapatból három futam eredménye alapján a legjobb 4-4 versenyző juthatott a döntőbe. Hódi Anikó bátran versenyzett, de a hatodik helye nem volt elég a döntőhöz. Hozzáteszem, öt nappal az olimpia előtt tudta meg, hogy egyáltalán indulhat, és szinte felkészülés nélkül, a világ elitje ellen ez a hatodik hely több, mint tiszteletreméltó eredmény.

 

Az igazán esélyesek mind bejutottak a nyolcas döntőbe, ahol mindenki a 19 éves fiatal brit "géppuskalábú" Shanaze Reade és a "veterán" (30 éves), alighanem élete utolsó világversenyén induló francia Anne-Caroline Chausson csatáját várta. Nem is hiába.

 

Reade a BMX mellett sikeres pályakerékpár-versenyző is, Victoria Pendletonnal (aki itt a női sprintversenyben egyéniben olimpiai bajnnok lett) párosban csapatvilágbajnok volt 2007-ben, és már most jelezte, 2012-ben Londonban a BMX mellett pályán is éremért fog (!) harcolni. Egy biztos, a fiatal tehetség nem szenved önbizalomhiányban. Mondjuk van neki mire, hiszen amióta elit (felnőtt) BMX versenyző, azóta nem kapott ki a világbajnokságokon, kétszeres világbajnokként érkezett Pekingbe. Ha fent marad a bringán, szinte lehetetlen megverni.

 

Anne-Caro-t a világ eddig a hegyikerékpárban elért sikereiről ismerte. Itt most nincs hely felsorolni az összes eredményét, de többek között kilencszeres downhill világbajnok, többszörös világkupagyőztes, a downhillen kívül duál szlalomban és 4-krosszban is két-két világbajnoki címet szerzett. 2006-ban visszavonult, de pont abban az évben jelentették be, hogy a BMX felvételt nyert az olimpiai sportágak közé. Mivel a downhill nem olimpiai sportág, Chausson pedig olimpikon szeretett volna lenni, nem habozott, átült a BMX-re. És milyen jól tette.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindketten érezték a feszültséget, hiszen a selejtezőben mindketten buktak az egyik futamukban, Reade ezenkívül az elődöntő egyik futamában is.

 

A döntőben Chausson és Reade jöttek ki elsőként a veszélyes első kanyarból, ahol mögöttük ketten is buktak. Chausson előnye folyamatosan csökkent, Shanaze ott loholt a nyakán. Az utolsó kanyarban aztán mindent egy lapra tett fel Reade, és megpróbált bebújni a belső íven Anne-Caro mellé. Nem jött be. Hozzáért a hátsó kerekéhez, és azonnal bukott. Nem kicsit. Lent maradt a földön, és megnézni sem tudta (talán jobb is neki), ahogyan Chausson megnyeri a BMX történetének első aranyérmét. Percek után tudott csak feltápászkodni, és törött kézzel, utolsóként gurult be a célba.

 

A második helyet Chausson honfitársa, Laetitia le Corguille  szerezte meg, miután épphogy csak megúszta a bukást a döntőben. A bronzérem az amerikai Jill Kintneré lett, aki szintén hegyibringás, háromszoros 4-krossz világbajnok, és térdszalagsérüléssel állt rajthoz.

 

Parádésan debütált tehát a BMX az olimpián, akik láthatták a versenyeket, nem unatkozhattak. Volt látvány, feszültség, izgalom és dráma bőven. Minden, ami egy olimpiai sporttól elvárható.