Sors Tamás paralimpikon egyszer alaposan kifakadt fekvőtámaszozás közben: "Bárcsak mindkét karom ugyanolyan hosszú lenne!" Edzőjének, Petrov Ivánnak se kellett több: "Hát, elég hülyén néznél ki két rövid karral..." Eztán a tréning megszakadt egy időre, mert a választól Sors röhögőgörcsöt kapott.

Ennyit arról, miként közelítsünk fogyatékos/mozgáskorlátozott embertársainkhoz.

Sors - jobb könyöke alatt nem fejlődött ki teljesen a karja - a pekingi paralimpián 59,34 másodperces világcsúccsal győzött 100 m pillangón: tizenhat évesen ez legalábbis kiváló eredmény. Van mögötte munka: edzője szerint Sors - az úgynevezett 9-es kategória tagjaként, tehát az egészségügyi besorolást tekintve "közelebb" állva ép kollégáihoz - heti tizenegy alkalommal, összesen 28-30 órát edz. S bár elsőre talán keménynek tetszhet ennyi meló, Petrov sietve közli: "Az a nagy probléma, hogy Tamás sorstársainak többségét gyermekkoruk óta babusgatják. A dédelgetés, a gügyögés ront az alaphelyzeten, mivel az effajta hozzáállás nem készíti fel őket az életre. Amondó vagyok, tilos burokban tartani őket, s adott helyzetben igenis pokrócnak kell velük lenni. Sőt: nekem van olyan versenyzőm is, a szintén paralimpikon Baka Dóri, aki egyenesen igényli, hogy kiabáljak vele tréning közben. Manapság amúgy is divat, hogy a tanítványnak mindent szabad: például a tanárt következmények nélkül leköpheti az órán. Mi nem erre neveljük a sportolóinkat."

Sors tehetségét mutatja, hogy - Petrovot idézve: "fél kézzel" - korosztályában bármilyen versenyen döntős lehetne az épek között; a pécsi ANK 4x100-as vegyes váltójával speciel bronzérmet szerzett az országos ifjúsági bajnokságon. A friss paralimpiai bajnok rendszeresen finalista a Diákolimpián, egyébként pedig Pekingben "elizgulta" az aranyérmet s rekordot hozó számát: "Egy másodperccel jobbra számítottam" - összegez Petrov, s érződik a hangján: nem viccel.

Michael Phelps vonatkozó pekingi ideje (50,58) persze nincs veszélyben, ugyanakkor az eredményekből - mi több: a pozitív doppingtesztekből - látnivaló: az 1960 óta "limpiásodó" parasport immár profibb, s jóval keményebb felkészülést igényel, mint néhány éve. "Az utóbbi megállapítással nem tudok vitatkozni, ám a professzionalizálódást tekintve amondó vagyok: külföldön jobbak a feltételek, itthon egyik napról a másikra élünk" - reflektál Petrov. A pécsi egyletnek - amely huszonnégy éve az épek és a fogyatékosok úszásoktatásával egyaránt foglalkozik - nincsenek szponzorai, ekként tagdíjból meg pályázati pénzből tartja fenn magát. A paralimpia előtt évben Sorséknak egy nemzetközi versenyre futotta állami pénzből, egyebekben a balatonfűzfői leánykollégiumban laktak az edzőtábor során. Petrov ezt nem panaszként, hanem tényként említi, tanítványát pedig Londonban is a csúcsra várja.

Sorsot egyébként Iván édesapja fedezte fel, amint a kis Tamás ott sürgölődött nagymamája körül a pécsi Vásártér lángossütőjénél: hosszas citálásra a gyermek megjelent a klubban, s amíg öt és fél éve 100 m pillangón még 1:28-at úszott, addig ma már... De ezt mindenki tudja. Hanem: ki is Petrov Iván apja? Hát, a minden nyolc év alatti gyermeket az uszodába csalogató Petrov Anatolij.

A 2004-es paralimpiai bajnok, Pásztory Dóra edzője.

Forrás:Népszabadság Online  (Murányi András cikke)