Norvégia 34-27-re legyőzte Oroszországot a női kézilabda torna döntőjében, és a sportág történetében először, megszerezte az olimpiai bajnoki címet.

Ráadásul veretlenül, végig nagyszerű teljesítménnyel. S amikor kellett, a szerencsével sem álltak hadilábon. A Dél-Korea elleni elődöntő utolsó másodperceiről még sokáig fognak vitázni a kézilabdások, időn tűli volt-e Gro Hammerseng gólja, vagy sem. A norvégok szerint igen, a dél-koreaiak szerint nem, és alighanem igazuk lehet. Televíziós felvételek visszanézésével állítják, hogy Hammerseng időn túli góllal lőtte be Norvégiát a döntőbe. Óvásukat azonban elutasították, fellebezésüket pedig a hírek szerint ők maguk vonták vissza később.

Hogy miért, az talány.

Akárhogy is, Norvégia bekerült a döntőbe, s hogy nem érdemtelenül, azt éppen az elődöntő bizonyította. Annak a csapatnak ugyanis, amelyik így képes játszani és küzdeni, ott a helye.

S ha már ott voltak, legázolták az oroszokat. fantasztikusan kezdtek, a nyolcadik percben már 8-1-re vezettek a világbajnok ellen. Ez olyannyira meghatározó volt, hogy a szemmel láthatóan fáradt (a magyarok elleni elődöntő sokat kivett belőlük) és szétesett orosz csapat a folytatásban is csak statisztált. Az átlövőik csődöt mondtak, Poljenova 10-ből négyet, Poltorockaja 6-ból egyet, Posztnova 11-ből hármat lőtt be.

A norvégoknál Riegelhuth 9, Lybekk 7 gólt lőtt, de a többiek is mindig akkor tudtak hozzátenni valamit a játékhoz, amikor kellett. A második félidőben már 11 gól is volt a különbség a két gárda között, végül az oroszoknak ezt sikerült 7-re lefaragni, de ennek már nem volt jelentősége.

Norvégia a legjobbkor vágott vissza a tavalyi vb döntőben elszenvedett 29-21-es vereségért.

Mintát adtak a világnak, hogyan kell kézilabdázni.

Ami pedig a mieinket illeti, az előzetes célkitűzést, a legjobb hatba kerülést teljesítték a lányok. Az érem - bár mindenki vágyott rá- bravúr lett volna. Athénben ötödik lett a válogatott, most negyedik, soha rosszabb szereplést. Ne feledjük, soha ilyen erős csapatok nem szerepelték még olimpián, és soha nem volt még ilyen magas a színvonal sem.

Azért egy picit bánkódnunk talán nekünk is szabad. Látva az orosz válogatott döntőben mutatott játékát, sajnálhatjuk, hogy nem mi szerepeltünk helyettük. Ezt a norvég válogatottat ugyan aligha vertük volna meg, de talán ilyen csúfos kudarc sem ért volna minket.

Mindegy, ezen már kár keseregni.

Sokkal fontosabb, hogy a játékosok feldolgozzák magukban a  szereplést, a szakemberek pedig hasznosítsák a tapasztalatokat.

Sok sikert kívánunk hozzá.