A litván „triplasütöde” nagyon működik ezen olimpia férfi kosárlabdatornáján. Az A-csoportban ezúttal a pimaszul fiatal Horvátország válogatottja ellen lépett parkettre a zöld-sárga alakulat. És a játékuk megintcsak nem hagyott kívánnivalót maga után.

3 megnyert találkozóval a hátuk mögött, hiába kosaraztak 3 negyeden át hátrányban az ex-szovjet állam legjobbjai, végig érezni lehetett az erőt bennük. Rég nem látott precizitással játszanak a litvánok, remek a dobáskiválasztásuk – az angol nyelv kedvelőinek: shot selection – agresszívak védekezésben, ráadásul még a sorsolásuk is jó. Hisz mégiscsak az A-jelzésű hatos a könnyebb.

Viszont olimpián csoportot nyerni – ami most már tuti, saját számítások alapján – erőviszonyoktól függetlenül bravúr. Főleg, ha legyőzöd a címvédőt (Argentína) utolsó másodperces triplának köszönhetően, megvered az Európa-bajnokot (Oroszország), no meg a kosárlabda kultúrájáról híres jugoszláv utódállamok egyikét (Horvátország). Irán köztes legyőzése ujjgyakorlat ennek a társaságnak.

Az igazán értékes a litvánok sikereiben számomra az, hogy se nem Jasikevicius, se nem Siskauskas cipeli a hátán a csapatot, sőt, előbbi több hibával játszik, mint bárki más a csapatban. Viszont ott van Kleiza, Lukauskis, Jasaitis és az utóbbi szezonban támadójátékát sokat csiszoló Javtokas. Az ő vezetésükkel veri sorra ellenfeleit a csapat.

Következik a sorban Ausztrália.  Papíron az eddigieknél könnyebb mérkőzés. Ezeket szeretik elveszíteni a sportolók. Na de csoportelsőként még ez is belefér!

Horvátország - Litvánia 73 - 86 (15-13, 30-29, 17-16, 11-28)