A magyar csapat kiesésével már nem is maradt ellenfele a címvédő franciáknak, könnyedén nyerték az összes találkozót, és esélyeshez méltán megnyerték az olimpiát. Üröm az örömben, hogy nem lehet boldog a csapat mind a négy tagja, ugyanis Jean-Michel Lucenay csak nézőnek ment Pekingbe.

Ahhoz, hogy a tartalék is kapjon érmet, pástra kell lépnie, ami meg csak akkor lehetséges, ha valaki lesérül. Jerome Jeannet viszont nem gyakorolta elégé, hogy hogy kell úgy elesni, hogy a fegyvere kosarától hihetőbben forduljon ki a csuklója. Az orvos tovább engedte vívni, a bíró fél perccel a csörte vége előtt le is állította az asszót, így a csere elmaradt. A díjátadáson már nem is tudtak nemhogy felhőtlenül, de sehogy sem mosolyogni a franciák. Úgy álltak fel a dobogó legfelső fokára, mintha az utolsó helyen végeztek volna. A himnusz után odahívták negyedik társukat, összeölelkeztek, fotózkodtak mind a négyen, de csak három éremmel.

Az ezüstérmes lengyelek ennél azért előrelátóbbak voltak, ők már a döntő előtt megoldották a "sérülést". Miután az elődöntőben egyetlen tussal meg tudták verni a kínaiakat, Adam Wiercioch vált képtelenné a vívásra, hogy Robert Andrzejuk is érmes lehessen. Arról nem is beszélve, hogy számukra nem várt siker volt a döntő, így talán az ezüstérmesek között is ők voltak a legboldogabbak.

Az tudjuk, hogy az olaszok nagy színészek, így őket nem kellett félteni. A bronzmeccsen mindjárt az újdonsült egyéni olimpiai bajnok, Matteo Tagliariol vállalta be a nagy tanyálást, és lelkesen bicegett még akkor is, amikor mindenki szaladt Diego Confalonieri nyakába, miután bevitte a győztes találatot a kínaiaknak. De az éremátadáson sem feledkezett meg magáról, nehezen (de annál boldogabban) lépett fel a dobogóra is.

Két kivételtől eltekintve egyébként majd minden találkozó sima győzelemmel ért véget. Az egyiknek sajnos a magyar csapat volt a szenvedő alanya, amikor kikaptak Kínától 45-43-ra. A másik pedig a rendező ország csapatának következő összecsapásán született, amikor a lengyelek megverték őket 45-44-re.

1. Franciaország (Jerome Jeannet, Fabrice Jeannet, Ulrich Robeiri)

2. Lengyelország (Tomasz Motyka, Robert Andrzejuk, Radoslaw Zawrotniak, Adam Wiercioch)

3. Olaszország (Diego Confalonieri, Alfredo Rota, Matteo Tagliariol, Stefano Carozzo)