A Montenegró felett az elődöntőben aratott 11-9-es győzelmével a magyar férfi vízilabda válogatott zsinórban harmadszor jutott be az olimpiai döntőbe. Erre a bravúrra nagyon kevés csapat volt eddig képes a sportág történetében. A zsinórban három győzelemre pedig csak még a hőskorban szereplő Nagy-Britannia (1908, 1912,1920) volt képes. A magyar csapat most tehát történelmet írhat, de ugyanrre törekszik majd a tréner Kemény Dénes is a vasárnapi fináléban, aki Ratko Rudics (1984-YUG,1988-YUG,1992-ITA) után a második olyan vízialbda edző lehet, aki háromszor egymás után tud aktuális csapatával olimpiát nyerni.
A nők pénteki öttusa versenyében egy különleges sportoló is ott volt a rajtvonalnál. Az amerkai Sheila Taormináról van szó, aki immár a harmadik sportágában mutatkozott be az olimpiákon. Taormina az 1996-os játékokon még úszásban (4x200m gyorsváltó) szerzett aranyérmet, majd 2000-ben és 2004-ben triatlonban szerepelt. Ráadásul Sydney-ben ebben a sportágban is pontszerző volt hatodik helyével. A pekingi olimpián a 39 éves amerikai megnyerte az öttusa úszást és a lovaglást is, de így is csak a 19. helyen végzett, éppen a címvédő Vörös Zsuzsa előtt egy hellyel.
A férfi és a női röplabda tornán is kialakult a döntő párosítása és érdekes módon mindkét nem olimpiai fináléjában Brazília és Egyesült Államok lesz érdekelt. A labdajátékokat tekintve ilyenre korábban még nem volt példa az olimpiák történetében. Röplabdában ugyan 1968-ban mindkét nemnél szovjet-japán sorrend volt az első két helyen, de akkor még nem rendeztek klasszikus finálét, hanem csoportmérkőzések alapján alakult ki a torna végeredménye. Hogy az előbb leírt dolog még érdekesebb legyen, a férfi strandröplabdázóknál is amerikai-brazil párharc volt a fináléban.
Az Egyesült Államok, ha az aranyérmek számát tekintve nem is, de az érmeket tekintve vezeti az olimpiai összesítést és az olimpia tizennegyedik napja (péntek) után már 101. érmüket is megszerezték. Ezzel az olimpiák történetében nyolcadik alkalommal érték el összesítésben a 100 szerzett érmet.
A női atlétáknál a pénteki versenynap szenzációját az etióp Tirunesh Dibaba szolgáltatta, aki első női atlétaként tudta egy olimpián megnyerni az 5000 és a 1000 métert is. Korábban az egyéni futószámokat tekintve eddig tizenegyen voltak képesek egy olimpián történő duplázásra. Nézzük, kikről is van szó:
| Név | Évszám | Versenytávok |
| Kelly Holmes (GBR) | 2004 | 800-1500 m |
| Marie-José Perec | 1996 | 200-400 m |
| Svetlana Masterkova (RUS) | 1996 | 800-1500 m |
| Florence Griffith-Joyner (USA) | 1988 | 100-200 m |
| Valerie Brisco-Hooks (USA) | 1984 | 200-400 m |
| Tatyana Kazankina (RUS) | 1976 | 800-1500 m |
| Renate Stecher (NDK) | 1972 | 100-200 m |
| Wilma Rudolph (USA) | 1960 | 100-200 m |
| Betty Cuthbert (AUS) | 1956 | 100-200 m |
| Marhorie Jackson (AUS) | 1952 | 100-200 m |
| Fanny Blankers-Koen (NED) | 1948 | 100-200 m |
Utolsó kommentek