Utoljára az 1996-os atlantai olimpián sikerült a magyaroknak judóban pontot szerezni. Az akkori két ötödik hely csalódást keltő volt Kovács Antitól a barcelonai arany és Csák Józsitól az ezüstérme után. Ám visszagondolva a barcelonai arany, két ezüst és egy bronzérem unikum volt. Hálásnak kellett volna lenni azért a két ötödik helyért is, mert Sydney-ben és Athénban nem termett számunkra babér. Most reménykedtünk. Olyan csapatunk volt, mint szinte még soha. Négy világbajnoki bronzérmes azért bíztató. Igen, most arról beszéltünk, hogy összejöhet valami. Ha nem is az "Atomanti-féle" aranyérem, de azért talán valami kevésbé fényes. De eddig csalódás a mérleg; nem sikerült igazán a robbantás. Két hetedik hely, és lehet, hogy sokáig majd ennek kell örülnünk. De ne legyünk pesszimisták, mert ott van Hadfi Dani, 2007 Európabajnoka, és a riói vb bronzérmese, aki igazán nagyot alakíthat. És ráadásul a magyaroknak annyira kedves fél-nehéz súlyban, Kovács Antal kategóriájában lép majd tatamira. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a sorsolása sem annyira szerencsétlen. Első két meccse nyerhető, utána jöhet egy vb 5. (Mekic), vagy egy vb 5. athéni 7. (Zhitkeyev). Az elődöntőben lehet majd komoly ellenfele. Ott van a tavalyi vb győztes Correa, vagy az európabajnok Henk Groll, a Sydney-ben bronzérmes, világbajnok francia Demontfaucon, csak hogy a legnevesebbeket említsük. Ám ne szaladjunk előre. Legyen elég annyi, hogy szurkolunk Hadfi Daniért!