Nem kelek korán, szinte fölösleges, hiszen kilenc körül még nincs túl világos, nem szeretem ezeket a hosszú éjszakákat. Nem véletlenül van ott egész Skandinávia alkoholfogyasztás terén, ahol. Reggelire északi barátaim kedvencét, vörösáfonyalekváros kenyeret eszem, imádom, ahogy a keserű és az édes íz keveredik a számban. Délelőtt otthon vagyok, elvégre vizsgaidőszak van itt is, tanulni kell.

Háromkor megnézem az Ikastot, nálunk alapsport a kézilabda, nem is véletlen, hogy ennyire sikeresek voltunk az utóbbi évtizedben. A lányok három olimpiát nyertek zsinórban, utána kicsit legyengültek, de amikor nekik nem megy, akkor jönnek a fiúk, akik EB-t nyertek tavaly, Norvégiában. Nem kellett volna sokat utaznom, hogy megnézzem őket élőben, de a norvég árak még nekünk is magasak. Szóval nem indul jól a kézilabdás nap, az Ikast, vagy FCM, azt hiszem most így hívják, kikapott Szkopjéban. Nem baj, csoportelsők úgyse lehettek volna, mert szombaton nyert az a magyar csapat, a Győr. A második hely viszont megvan, úgyhogy a Viborggal együtt továbbjutottak a nyolc közé. Ez szép teljesítmény, hiszen rajtunk kívül csak kelet-közép európai csapatok jutottak be, ott meg tudjuk, mire használják a kézilabdacsapatokat. Kimondom: pénzmosásra. Különben is, hol van Valcea, vagy Kapronca??

Meccs után sietek, moziba megyek a barátnőmmel. Nem is tudom mit mondjak róla... Tökéletes lány, szőke, kékszemű, okos, szép, megvan benne minden, amire egy magamfajta dán fiatal vágyhat. Megnézünk egy dán művészfilmet, kicsit morbid volt, emberhúst árultak benne a hentesnél, de nagyon szeretem a honi filmesek humorát.
A film után Christiania egyik kocsmája felé vesszük az irányt, jön Camilla is, tízen, vagy tizenöten leszünk, együtt nézzük a VB első komoly meccsét, a mieink a szerbekkel találkoznak. Jó, hogy van egy ilyen társaságunk, mindenki hozza a barátját, barátnőjét, az persze alap, hogy mindenkit érdekel a kézi. Nézzétek csak meg, nagymamáktól a kisgyerekekig fiúk, lányok, férfiak, nők, mindenkit megtalálni a lelátókon is Porecben, nemhogy itthon a pubokban. Ezek a szerbek most jók, vezetnek is 40 percig. Nem olyan a hangulatunk, mintha vezetnénk, de nem izgatjuk magunkat, két okból. Az egyik, hogy még van 20 perc fordítani, igaz, a hét gólos hátrány kicsit soknak tűnik. A másik, hogy akkor sincs semmi, ha nem nyerünk, a lányok is csak 10-ikek lettek decemberben az EB-n (már megint az a fránya Szkopje), mégsem volt szomorú senki. Majd lesznek előrébb is. 30-23 a szerbeknek, Wilbek időt kér. Remélem összerázza a srácokat, egy nagy vereség azért nem jönne jól. Kapust is cserélünk, beáll Landin Jakobsen, valami miatt Hvidtnek nem megy úgy mostanában, a Barcelonában sem. Feljövünk ötre, úgy tűnik idegesek a szerbek, de aztán ez a Stanic kivédi a szemünket. Nem baj, ők sem tudnak gólt lőni, feljövünk kettőre, szerb időkérés. Nincs hatása, kiegyenlítünk. Hét gólt lőttünk zsinórban, de most megint a szerbek vezetnek kettővel. Öt perccel a vége előtt megint egyenlítünk, és Boesen góljával a vezetést is megszerezzük, először a meccsen! Mikor vezessünk, ha nem a végén, igaz? Sajnos a szerbeknek is van egy elég erős győzni akaró mentalitásuk, megint náluk az előny, másfél perccel a vége előtt. Mikkel Hansenben bízom, emlékeztek, ő lőtte azt az irtózatosan nagy gólt az oroszoknak az olimpián, időn túli szabaddobásból. Most is egyenlít, egy perc van hátra. 25 másodperccel a vége előtt helyzetbe kerülnek a szerbek, Stojanovic viszont a kapufát találja el. Nem értem, hogy miért nem a Vujin játszik, őt már láttam a BL-ben valami magyar csapatban, ott az egyik legjobb volt. 20 másodpercünk van, hogy megnyerjük a meccset. De lövés csak kettővel a vége előtt jön. Lasse Boesen bevágta!! Nyertünk a végén, felrobban a kocsma! Mindenki egymás nyakában, a pályán, a poreci lelátón, és a christianiai kocsmában egyaránt, de gondolom otthon is mindenki ezt nézte. Fontos győzelem volt, akár az elődöntőbe jutás szempontjából is. Bár ahogy elnéztem ezeket a szerbeket, jobban játszottak, mint a németek, az oroszok, meg a lengyelek együttvéve, lehet, hogy ők is négy között lesznek. Majd meglátjuk.
Holnap kicsit nyugisabb napom lesz, Szaúd-Arábiával játszunk negyed tízkor. Jó, hogy ilyen későn lesz a meccs. Így lesz időm tanulásra és Camillára is.
Meg persze arra a jó kis vörösáfonyalekvárra...