Pénteken kezdetét veszi a 2009-es férfi kézilabda világbajnokság Horvátországban. Azt gondolom, hogy azok, akik ezt a blogot olvassák, ezzel a ténnyel tisztában vannak. Mint ahogy azzal is, hogy a magyar csapat ott lesz a tornán, és hogy csak egy pici szerencse kell ahhoz, hogy éremért játsszon. Ezzel van tele ugyanis a honi sajtó.

Gondolom emlékszik mindenki a másfél-két hónappal ezelőtt történtekre. Arra gondolok, hogy a női EB-t megelőzően mindenki (szakértők, szakvezetők, játékosok) azzal kiabálta tele a sajtót, hogy éremért megyünk Macedóniába. Aztán láttuk mi lett a vége. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a 8. hely az rossz. Csak annyit, hogy rosszul lőtték be az elvárásokat. A lányok nem játszottak jól, ezt mindenki láthatta, de még így is odaérhettek volna a dobogóra, ha néhány meccsnek máshogy alakul a végjátéka. Viszont mivel nem így alakult, ezért akár még 10-ikek is lehettek volna.

A két nem kézilabdaelitje abban hasonlít egymásra, hogy van néhány (a nőknél egyre inkább egy, a férfiaknál 3-4) nagy esélyes, és van sok olyan csapat, amely egy jó sorozattal odaérhet a dobogóra. Lásd még: Izland az olimpián, Lengyelország a legutóbbi VB-n, Spanyolország a női EB-n. Egy ilyen jó sorozattal a magyar csapat is odaérhet a dobogóra, mert nem rosszabb, mint az izlandi vagy a lengyel válogatott. De biztosan nem jobb az otthon játszó horvát, valamint a francia, a dán, és a spanyol csapatnál.

Nagy közhely, hogy egy meccsen bármi megtörténhet. Ez így is van. Tavaly simán megvertük a spanyolokat, akik aztán az olimpián elődöntőt játszottak. Szoros az élmezőny. De nem az a papírforma, hogy a magyar csapat elődöntőt játszik. Benne van a pakliban, de az óriási bravúr lenne. Hogy miért? Mert a 3-4 nagy esélyesből három a mi águnkon van.

Az első csoportkörben jönnek a franciák (tudom, hogy tavaly őket is megvertük, de ott már számukra nem volt tét), aztán - a papírforma szerint - a horvát-spanyol-svéd hármas. Ahhoz, hogy a magyar csapat elődöntőt játsszon, meg kellene előzni a házigazdát, vagy az olimpiai bajnokot. És egyértelműen ez a két csapat a vb nagy esélyese. Sajnos a lebonyolítás miatt (nincsenek negyeddöntők), nagyon nehéz a középdöntőből a négy közé kerülni. Gyakorlatilag nyolc meccsből hetet meg kell nyerni a VB elején. És még akkor sem biztos a továbbjutás.

A realitás valószínűleg az, hogy a magyar csapat az 5-10. hely között fog végezni. Az ötödik helyhez meg kell előzni a jó formában lévő spanyolokat, és helyosztót nyerni a norvég-lengyel-orosz-szerb-német ötös valamelyike ellen. Ez sem könnyű.

Szóval... a magyar csapat odaérhet a legjobb négy közé, de ahhoz bravúrok sorozata kell. Szerencsére a szövetség is így látja, a célkitűzés a legjobb nyolc között végezni.
Ez reális.
Nem az elődöntő.
Ezért nem kéne éremmel telekiabálni a sajtót.
Kisebb elvárások mindig relatívan jobbá teszik az elért eredményt.
Csak nálunk működik ez fordítva.
A világverseny előtt mindenki éremről beszél.
Utána meg csalódásról.

Szerintem fordítva jobb lenne...