Túl a pekingi Paralimpia felén, még hat sportágban vagyunk érdekeltek. Az judosok, teniszezők, bocciások és egyetlen evezősünk már csak szurkolóként tehetnek hozzá a magyar sikerekhez.

Az uszodában nincs szünet és szeptember 14-ig nem is lesz.. Minden napra jut legalább két magyar érdekeltségű szám, és pontszerző hely nélkül még sosem vezettek le versenyzőink. Isten tartsa meg jó szokásukat! Pegán Zoltán vitorlázásban a 6. forduló után a 15. helyen áll, Gurisatti Gyula sportlővönk pedig még 50m-es pisztolyban érdekelt. A Zborai Gyula-Berecki Dezső duóra vár még a páros asztaliteniszben, míg Sas Sándornak és Szávai Csabának az utolsó előtti versenynapig várniuk kell, hogy erőemelésben tanubizonyságot tegyenek felkészültségükről.

No meg a vívók! Akikre az aranyérem megszerzésének a terhe nem hárul, de bajtársi kötelességük Gömöri Zsolt szavahihetőségét megmenteni, aki 11 érmet prognoztizált a játékok előtt. Az MPB elnöke tegnap előtti interjúja szerint kitart a kijelentése mellett, pedig jobban is állhatna a szénánk, annak ellenére, hogy senki nem elégetetlen, hisz van már arany, meg ugye a két bronz. Ellenben egyetlen sportágból.

Mi tagadás, a judosoktól mindenki érmet remélt. A merészebbek akár még nagyon fényes éremben is bizakodtak, hisz volt világbajnok is a válogatottban. Igaz, a verseny előtt már lehetett hallani a felkészülést megkeserítő sérülésekről, mégis bíztunk a jószerencsében.  Vincze Gábor Sydneyben és Athénban is dobogóra tudott állni, míg Szabó Niki 4 évvel ezelőtt jutott bronzéremig. Papp Gábor újoncként szerepelt, ennek ellenére ő állt a legközelebb a tűzhöz, jobban mondva az éremhez. A legjobb négy között kapott ki, végül ötödik lett, ahogy a vigaszágról felért egyetlen női cselgáncsozónk is. Vince Gábor 7. ként végzett súlycsoportjában, így érem nélkül térnek haza Keserű József tanítványai.

Ugyanez a helyzet bocciában is. Amolyan mindent vagy semmit játék ez. Nagyon összejöhetnek a dolgok és akkor minden vihetünk, vagy nagyon nem, és akkor semmit. Na nekünk most az utóbbi jutott. Athénban Béres Dezső és Gyurkota József szerezték a magyar csapat utolsó érmét, nagyon kellemes meglepetést okozva ezzel mindenkinek. Most sem egyéniben, sem csapatban nem sikerült megismételni ezt a sikert, sőt, még a közelében sem voltak a fiúk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon szoros meccseket játszottak, ahol rendszerint a szerencse is elpártolt mellőlünk. Azt se felejtsük el, hogy ebben a sportágban bizony a pillanatnyi egészségügyi állapot az egész verseny kimenetelét meghatározhatja, a hangulatról, első élményről nem is beszélve. Demoralizáló vereség után nehéz feltápászkodni.

Serényi Tibor teljesítményére egy szavunk sem lehet. Evezésben a 10. hely végzett, ami egy teljesen új sportágban nagyon derék. Teniszezőink is megtették a magukét, kvalifikálták magukat a Paralimpiára. Prohászka Csabának és Farkas Lászlónak Pekingben már minden egyes kör hab lett volna csak a tortán, de tapasztalatból mondom, jó a torta hab nélkül is.

Eddig teljesítményünkkel még mindig tartjuk a helyünket az éremtáblázaton az első 50 között, de további éremmentes napokkal könnyen elveszíthetjük a jelenlegi 40. poziciónkat. Az élen Kína kezd elhúzni az Egyesült Királyságtól, már 6 arany kettejük között a különbség.