Tegnap kérdeztem a kézilabdás kollégát, hogy mit gondol mi lesz a mai magyar-román női kézilabda meccsen. Azt a választ kaptam, hogy ha az alábbi öt létfontosságú kritériumnak megfelelnek kézis lányaink, akkor akár nyerhetünk is. De a kolléga – ahogy sokan mások a lányok eddig mutatott játékából kiindulva – igen csak szkeptikus volt.

Hogy mik voltak az általa említett kritériumok?

 

-         a Görbicz, Pálinger kettős mellé nem ártana, ha Tóth is felnőne

-         a védekezésünknek jól kellene működnie, nem adnánk felesleges fórokat az

          ellenfélnek

-         ha támadásban elkezdenénk gólokat szerezni

-         kevesebb labdát adnánk el

-         keményen védekeznénk

 

Kedden magyar idő szerint háromnegyed tízkor örömittasan konstatálhattuk, hogy az öt kritériumból mindegyik teljesült. A Görbicz-Pálinger kettős mellé felnőtt az egész csapat, különösen Ferling és Kovacsicz villogtak. A védekezésünk kemény volt, mint a Kínai Nagy Fal. Szórtuk a gólokat és az idegeskedésnek nyoma sem volt a csapaton belül. Ezzel persze nem azt akarom bizonyítani, hogy a kolléga mennyire érti a játékot – ami persze így van – hanem azt, hogy a magyar női kézilabda válogatott végre megmutatta, hogy mire képes. A koreaiaktól kapott pofon után megrázta magát és legyőzte Romániát, és ezzel a legjobb négy közé jutott a pekingi olimpián. A Lányok végre csapatként működtek, és a sokat – egyes internetes médium által méltatlanul sokat – bírált Hajdú kapitány is a legjobb taktikát találta ki a mérkőzésre. A Lányok bebizonyították, hogy igenis van csapatunk, amikor kellett – mert most nagyon kellett – akkor odatették magukat. Görbiczék legközelebb csütörtökön, magyar idő szerint 14 óra 15 perckor az Oroszország–Franciaország negyeddöntő győztesével játszanak, remélhetőleg hasonló elánnal.