A férfi magasugrás döntőjében sokan a svéd címvédőnek, Stefan Holmnak adták volna az aranyérmet. A többi magasugróhoz képest alacsonyabb termetű svéd iszonyú jó versenyző és mindennél erősebb győzni akarásáról is híres.

Azonban ott volt a döntőben még 2 orosz, ráadásul az egyik igencsak kacifántos módon harcolta ki magának az indulás jogát- Andrey Silnov eredetileg nem került be az orosz csapatba, azonban a válogatás lezárta után Londonban megugrotta a világ idei legjobb eredményét, 238 cm-t. Ennek hatására az orosz szövetség felülbírálta korábbi döntését, majd szétugratta Tereshint és Voronint, ami az utóbbi indulását jelentette Pekingben.

 Ők hárman és a kanadai Germaine Mason együtt haladtak egészen 232 cm-ig, ahol elkezdődtek a bonyodalmak. Mig Silnov végig hibátlanul menetelt, Mason ott rontott, majd továbbvitte a kísérletét 234-ra, ahol viszont rögtön elsőre átjutott.

Kétszer is rontott viszont Rybakov mielőtt itt túljutott, majd a következő magasságon, 236-on már Holm is. Igaz, ő csak egyszer, majd átvitte a 2 maradék kísérletét 242-re. Ott kétszer rontott és mivel már a senki sem jutott át ezen a magasságon, véget ért a verseny.

A későbbi győztes Silnov végig mindent első kísérletére ugrott egészen 236-ig. Ezután már egyedül maradt, de majdnem átjutott a 242 cm-en, s ezzel igazolva az orosz szövetség döntését és óriási meglepetést okozva lett Olimpiai bajnok.