Azt a - nem elhanyagolható - utasítást kaptam, hogy a többek között Pau Gasol fémjelezte Spanyol válogatottról csak kedvesen vagy sehogy. Még szerencse, hogy utolsó B-csoportos mérkőzésükön okot is adtak a míves, mégis szívhez szóló hangnemre. 48 ponttal legyőzni valakit megsüvegelendő dolog manapság.

Hogy ez éppenséggel Angola ellen történt, bánja kánya. Azok után, hogy kaptak egy 37 pontos zakót az Egyesült Államoktól, pont jókor jött ez a könnyű ellenfél. Lehetett építeni az önbizalmat, no meg a csapatszellemet.

Mert ez utóbbira nagy szükség van, az Egyesült Államok ellen inkább egy dzsembori-alakulatra emlékeztetett az 1998 óta együtt játszó társaság. Afrika bajnoka ellen lehetett építkezni, és ezt meg is tették a spanyolok.

Ám a neheze csak most jön, merthogy jön Horvátország. Az a horvát csapat melynek a keretét tökéletesen ismeri Aito Garcia Renses szövetségi kpaitány, hiszen a délszláv keret színe java Spanyolországban légióskodik. Reneses klubja pedig a katalán DKV Joventut Badalona, így játékosállományban meglepetés nem érheti a hispánokat.

A mérkőzés kulcsa a horvát kinti dobások levédése lesz Gasol-ék számára, mert amikor Horvátország 50%-kal tüzelt kintről ezen az Olimpián, akkor nem lehetett legyőzni őket. Minden egyéb esetben könnyed prédái voltak az ellennek. Ha viszont szerdán ülnek majd a Dalmát távoli dobások, akkor mi lesz?

Nos, akkor kell előlépnie Pau Gasolnak, aki eddig az igazán fontos mérkőzéseken nem nyújtott nagyot az olimpián. Ha ez most nem egy kedves bejegyzés volna, azt mondanám, NBA-döntő formában érkezett az olimpiára Spanyolország 2. leghíresebb sportolója. DE mivel ez egy kedves írás, ezért azt mondom, Gasol vezetésével négy közé jutnak a spanyolok, ha törik, ha szakad!

A hogyan továbbról majd szerdán!

Angola–Spanyolország 50–98 (23–15, 7–25, 11–31, 9–27)