Egyszer nekünk is lehet szerencsénk. A magyar női kézilabda válogatott őrült küzdelemben, egy góllal legyőzte Németországot. A csapat kétszer vezetett a mérkőzésen, 2-1-nél, és végén, 25-24-nél. 57 percig csak üldözték a németeket, kétszer is ötgólos hátrányból kapaszkodtak fel. Németország a rendkívül erőszakos, nyitott védekezésével és a magyarok védekezésbeli hibáinak kihasználásával szinte végig uralta a mérkőzést. A mieink azonban nem adták fel, és elképesztő izgalmak közepette kiegyenlítettek.
A végjáték olyan volt, amelyet szinte le sem lehet írni, pillanatonként változtak az esélyek. A magyar csapat iszonyatosan sokat küszködött, nem játszott jól, de az akarattal nem volt baj.
S alighanem ez volt a döntő. Meg Pálinger Katalin, aki szinte az egész meccsen kiszolgáltatott helyzetben volt, tíz perccel a vége előtt mégis elkezdett parádézni. Ha ő nincs, győzelem sincs.
Persze kellett hozzá Tóth Tímea is, aki ezen az olimpián eddig mélyen a tudása alatt játszik, de kritikus pillanatokban mégis bátran és jól lőtt. De fel lehetne sorolni az egész csapatot, mert mindenki hozzátette a magáét - jót és rosszat egyaránt - ehhez az eredményhez.
Sydneyben, az elődöntőben vívott ilyen izgalmas csatát a magyar csapat, ott is hátrányból sikerült fordítani. ez az, ami nagyon ritkán szokott nekünk sikerülni, a fordítottja, a már megnyert mérkőzések elbukása annál inkább jellemezte a válogatottat.
Szerencsére most a németek buktak el egy már agyonnyert meccset, illetve a sírból mi hoztunk vissza egy ilyen találkozót. Ezen az olimpián már másodszor. Brazília ellen Tomori Zsuzsa az utolsó másodpercben mentette döntetlenre a mérkőzést (bár azt illett volna megnyerni), most pedig Görbicz Anita belőtt hétméterese jelentette a sikert.
Legközelebb azért jó volna egy simább meccset látni.
Bár az oroszok ellen lehet,hogy megint ilyen sírásós találkozónk lesz.
Csak a végén ne mi bánkódjunk.
Utolsó kommentek