Vasárnap startol az olimpia egyik leginkább várt viadala, a férfi kosártorna. Az esélylatolgatást az illendőség kedvéért kezdjük a címvédővel:

A legrutinosabbak: Argentína 6 athéni bajnokkal, és kicserélt kiegészítősorral vág neki a címvédésnek. A kulcsemberek már nem fiatalok, hosszú NBA szezon a lábukban, de Ginobiliéknél ravaszabb rókákat aligha találunk a mezőnyben. Minden hájjal megkent gazfickók, pontosan tudják mikor, hogyan kell rutinból büntetővonalra jutni, kiharcolni egy támadót, szerezni egy labdát, vagy hármast dobni akkor, amikor az ellennek a legjobban fáj. Nehéz lesz őket megverni, nagyon megverni pedig szinte lehetetlen, de a zenit, az már a múlt.

A legelszántabbak: visszaállítani a világ rendjét - ez a Team USA célkitűzése. Nem a játéktudásukon múlik, hogy sikerül-e. Csapatszellem, önzetlenség, alázat - ami a követendő magasztos eszméket, és csapatvédekezés, pontos távoli dobások és okos, pontos dobáskiválasztás - ami a szakmai igényeket illeti. Ha ezekre képesek lesznek, nem állítja meg őket senki. Jó jel, hogy csatasorba állítottak (az athéni egoistákkal, Iversonnal és Marburyvel szemben) intelligens, csapatember irányítókat - Paul, Kidd, Williams - és a Jordan utáni korszak legkiválóbb játékosát, aki nem mellesleg Olaszországban is felszedett ezt-azt, és elég okos hozzá, hogy tudja, hogyan kell FIBA meccset nyerni. Nem mellesleg, az elbukott nagydöntő után mindenkinél éhesebb a sikerre. Ha jó vezér lesz Kobe, nemigen veszítenek.

A legcsaládiasabbak: 10 éve is már, hogy előbb korosztályos vb-t, majd Eb-t nyert egy tehetséges spanyol generáció. 2 éve felnőtt világbajnokok lettek úgy, hogy majd 2 évig veretlenek tudtak maradni. A nagy generáció két leendő NBA sztárral, a zseniális Rudy Fernandezzel és az istenáldotta tehetség Ricky Rubióval kiegészülve, a Pepu Hernandezt váltó új vezető, a szintén nagy tudor Aito Reneses kezei alatt újra verhetetlennek tűnik. A közös gyerekkor, ifjúkor és a sikerek családdá kovácsolták őket. A vb döntőben sérült vezérükért, Pau Gasolért a vérüket is adták volna, le is gázolták a görögöket. Most gázolnak-e? 1 ok miatt nem, erősségeik nagyjából megegyeznek az amerikai csapatéval - agresszív, labdaszerzésre törő védekezés, gyors akciók, lerohanás, első helyzetből szemrebbenés nélkül tüzelés - csak épp az atlétikai versenyben az amerikaiak a jobbak, saját fegyverük nemigen ejt sebet rajtuk.

A legtaktikusabbak: felső kettő kettővel szétszedték a vb-n Krzyzewsky csapatát. Az Eb negyeddöntőben az utolsó 3 percben hármasokkal széthajigálták az ellenfelet, így 12 pontos hátrányból elődöntőbe jutottak. Egész pályás letámadással megfojtottak minden riválist a hazai olimpiai selejtezőkön, Athénban. Úgy fest, Panaiotis Iannakis mindig tudja, hogy kell megnyerni az adott meccset. Még nagyobb fegyvertény, hogy szuper csapata minden egyes fegyverével képes is meccset nyerni. Négy olyan hátvédje, mint Diamantidis, Spanoulis, Papaloukas, Zisis, talán csak az amerikai csapatnak van. Ők mindent tudnak, amivel nyerni lehet, és már-már az argentinokhoz hasonlóan arcátlanul rutinosak, pimaszok. Az atletikus, gyors, és jól dobó nagyemberekkel kiegészülve teljesen kiismerhetetlen csapatot alkotnak, a keret 12 tagjából 9-10 játékos bármikor képes 1 meccsen 15-20 pontra. Az edzőzseni, aki a '87-es Eb aranya óta már helyet kapott az Olümposzon, már azon töri a fejét, milyen játékelemmel rukkoljanak ki mindenttudói, hogy legyőzzék a Team USA-t. Sokra viszik Pekingben, majd meglátják.

A legbiztosabb kezűek: mióta létezik Litvánia, olimpián mindig elődöntőbe jutottak. Ez kötelez. De három bronz után Athénban már lemaradtak az éremről, és azóta nemigen tudtak megújulni. Jasikevicius az NBA kaland óta már nem ugyanaz, ugyanakkor nincsenek klasszisok, akik a helyébe lépnének a vezér posztján - Siskauskas egyedül nem elég. Tartok tőle, a triplasütöde ezúttal kevés lesz a négyhez, így Litvánia legrosszabb olimpiai eredménye születhet meg. Például egy ötödik hely.  Nekünk legyen mondva.

Az esélyesek után pedig jöjjenek:

Az esélylesők: A németek túlságosan Dirk Nowitzkire épülnek, kiismerhetők. A horvátok hibája épp az ellenkezője, nincs igazi vezéregyéniség, első számú húzóember - ám kiegyensúlyozottak, erősek. Az oroszoknak kifutott a szekér az Eb-n, de itt kevés a Kirilenko varázslat - ráadásul az amerikaiak pontosan ismerik a gyengéit (két utahi csapattárs az amerikai keretben). Az ausztrálok 4 nagy embere erős, de nem eléggé, a kicsik pedig nem ütik meg az elődöntős szintet. Ugyanez a rákfenéje a hazai kínai válogatottnak is. Ők még mindig bízhatnak NBA-s óriásaikban, Yao mellett Li és Wang is ott tornyosul, de a kisemberek dobásbiztonságának hiányát, és sok eladott labdájukat nem ellensúlyozzák eléggé még a hazai pályát fújó bírók sem.  

A legnyugodtabbak: Irán és Angola számára egy győzelem óriási siker lenne. Előbbi óriás centerével (Ehadadi), utóbbi atletikus repülőembereivel (Cipriano, Gomes) biztos, hogy játszik majd szoros meccset egy-egy nagyágyú ellen, és kis szerencsével egyet el is kaphat.

Tipp a végeredményre:

1. USA         2. Görögország        3. Spanyolország      4. Horvátország