Az alábbi cikket 2 éve írtam Tamásról, az akkori újdonsült világbajnoki bronzérmesről. Nem sokan tudtak a sikeréről és arról, hogy ki is ő valójában. Most tán a feje tetejére fordul a világ, az ő világa, de biztos vagyok benne, hogy ugyanaz a szerethető, közvetlen, aranyos kiskölyök marad, mint akit ismerek.
Kár, hogy nem tud énekelni
Minden testi adottsága meglenne ahhoz, hogy sztár legyen. Lányok ezrei zokognának a koncertjein és gyűjtenék a róla megjelent fotókat, a milliós reklámszerződések üthetnék a zsebét. Gyönyörű izmos felsőtest, őzike tekintet, amihez párosul egy hatalmas ezer dollárt érő mosoly. Ez Sors Tamás, aki sajnos nem tud énekelni, így le kell mondania erről az élményről. Vagy talán mégsem?
Nálunk főleg a vízilabdasport termeli ki az aktuális szívtiprókat, még ha ebbe a szerepkörbe sokszor csak a média erőlteti bele a jó kiállású fiatalembereket.
Hiszik vagy sem, a parasportnak is megvannak az aktuális Casanovái. Akikért epedeznek az adott sportág lány képviselői, akinek minden mozdulatát és gesztusát lesik az epekedő szempárok.
A képeket látva, talán azzal sem árulok el nagy titkot, ha elárulom, Sors Tamás megdobogtat már néhány ifjú szívet.
Ugyan még csak 15 éves és elsősorban (még) nem a rendkívül férfias kisugárzásáért szeretjük, de később talán megkönnyítheti az életét a megjelenése.
Az eredményei ugyanis még nem hírértékűek. Annak ellenére, hogy olyasmit vitt véghez, amely még a legnagyobbaknál is ritkaság.Elmesélek egy történetet:
Van egy fiú, aki megtanul úszni, majd amikor erre lehetősége nyílik, rendszeresen edzésre járni. Nem nagyon vannak kiemelkedő eredményei, csak a bennfentesek tudják róla, micsoda őstehetség. Egyszer azonban kiviszik a sportág egyik legnagyobb megmérettetésére, ahol csodával határos módon fel tud állni a dobogóra. Mindezt teszi pofátlanul fiatalon. Innentől kezdve kétfelé ágazik a sztori. Az egyik esetben a fiút szétszedi a média, szappanoperában, talkshowkban szerepel és a bulvárlapok címoldaláról köszön vissza. Eközben úszó pályafutása hanyatlásnak indul, s egy-két éves sikertelenségi széria után, idén decemberben visszatér régi formája, s rövidpályás Európa bajnok lesz. Gyurta Dánielnek hívják.
Na de most figyeljünk inkább a másik szálra, hisz róla szól ez a történet.
A fiú hazatér élete első világversenyéről, ami történetesen éppen egy világbajnokság, válaszol három kérdésre a reptéren, majd minden visszatér a régi kerékvágásba. Nem keresik nap, mint nap újságírók, nem kell managert alkalmaznia, hogy kézben tartsa a média-megjelenéseit. Visszatér szülővárosába, Pécsre, s éli tovább a sportolók mindennapjait, egy világbajnoki bronzéremmel a vitrinében. Hogy is néznek ki ezek a szürke hétköznapok?
„A reggeli edzés fél 6-kor kezdődik szárazföldi bemelegítéssel. 6-kor ugrunk a vízbe és nagyjából fél 8-kor jövünk ki. Tovább nem is tudnék maradni, mert még nem vagyok magántanuló, így be kell érnem az iskolába. Délután negyed 3-ra megyek és ötig tart az edzés. Naponta körülbelül 10 km-t úszunk, de most kétnapos pihenőt kaptunk és a téli szünetben azért kicsit többet is játszottunk.”
Mármint váltóztak. Ezt takarja a játék kifejezése az uszodai szlengben. Az ugyanis kiválóan beleneveli a sportolóba a versenyhelyzetet.
„Az edzésen is megy a derbi. Iván tudatosan versenyeztet minket, így már versenyen kívül is ki tudjuk hozni magunkból a maximumot.”
-
Iván fogalom. Az edző, a haver, a motivációs tényező. Mindössze 24 éves, de már világbajnoki bronzérmes tanítványt tudhat magáénak. Persze Petrovként már a név is kötelezi.
Drága jó edzőm, dr. Petrov Anatolij, Tamás edzéseiben is ad tanácsokat fiának, vagy éppen magának az érintettnek.
„Ivánnal jó barátok vagyunk, de el tudjuk választani egymástól a két szerepet. Edzésen ugyanolyan szigorú velem, mint bárki mással, de az uszodán kívül attól még lehetünk jóban. Szerintem így könnyebb együtt dolgozni. Persze, azért Tolja bácsi gratulációja esett a legjobban. Egyrészt, mert nagyon ritka tőle a dicséret, így különösen nagy elismerés, másrészt, mert a felkészülés során is többször beszélt velem a helyes technikáról.”
A ANK műhelyében, pedig ezen a tényezőn különösen nagy a hangsúly. Aki látta már Jakabos Zsuzsannát úszni, az tudja, miről beszélek.
„Néha előfordul, hogy kiállunk a medence szélére és a „nagyok” bemutatják nekünk a helyes technikát. Zsuzsi általában a pillangót, Balog Gábor pedig a hátúszást. Jó, hogy ők ott úsznak mellettünk, leszámítva, hogy emiatt nekünk egy pályánk van, bár hatan elférünk rajta.”
Ivánnak hat versenyzője van, ebből kettő parasportoló. Ennyien osztoznak egy pályán, a nemrégiben felújított 25 méteres medencében. Nem éppen a legideálisabb körülmények, de azért hallottunk már olyat, hogy valaki kismedencéből ért el világraszóló sikereket (Cseh Lászlóra gondoltam, tényleg).
Az integrált edzésnek sokkal nagyobb jelentősége van, mint a puszta esélyegyenlőség.
Tamás élete második versenyén már „épekkel” mérte össze tudását, s azóta is rendszeresen részt vesz ilyen versenyeken. Sőt, a céljai közt legalább olyan hangsúlyos az „épek” között elért győzelem, mint a parasportban.
Idén 100 pillangón megnyerte a diákolimpia megyei döntőjét, az országoson viszont nem tudott részt venni. Bokros teendői Dél-Afrikába szólították. S, hogy hogyan vélekednek róla a versenytársai?
„Sokan jönnek oda gratulálni. Néhányan ironikusan megjegyzik, hogy mi lenne, ha mind a két karom teljesen ép lenne (mehetnél a Fábryhoz - a szerk.). Jól esik az elismerés, de főleg a győzelem. Nagyon szeretek versenyezni és mindig a legjobb akarok lenni, akár para, akár más versenyről van szó.”
Ez azért egy elég jó kiindulási alap, bár, ahogy a sikertörténetekben ez lenni szokott, ő sem úgy kezdett el úszni, hogy bajnok lesz.
„Ha valakit meg kellene neveznem, akkor Tolja bácsit említeném felfedezőmként. Ő unszolta a nagymamámat, hogy vigyen le úszni. Tudta rólam, hogy végtaghiánnyal születtem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy rendszeresen látogatom az edzéseket. Az első komoly sikerem az volt, amikor egyik délután a nővéremet lehagytam. Onnantól kezdve számítom a pályafutásomat.”
Azért nem ment ez mindig ilyen egyszerűen. Tamás anyukája van úgy, hogy három műszakban dolgozik ápolónőként, így nem mindig tudta megoldani, hogy a fiú ott legyen a reggeli edzéseken. Egy tizenegykét éves gyerektől márpedig még nem várható el, hogy magától keljen hajnalban, s fél 6-ra menetfelszerelésben az uszodában álljon.
Ekkor jött Iván. Az még a kisebbik baj lett volna, ha csak jön, de ebben nem merült ki a küldetése.
„Volt, hogy reggel negyed 6-kor addig dudált Iván az ablak alatt, míg fel nem ébredtem. Ma már a nagypapám visz a reggeli edzésekre, de volt egy időszak, amikor az edzőm jött értem minden nap.”
Ebből is világosan látszik, mennyi lemondással jár a parasport, különösen egy olyan sportágban, mint az úszás. Ezek a lemondások pedig az idő előrehaladtával csak növekedni fognak.
Tamás most ballag az általános iskolából, a gimnáziumot már magántanulóként kezdi.
A következő két év már Peking jegyében telik, annak ellenére, hogy még nem gondolnak erre. Az már szinte biztosra vehető, hogy a pécsi fiú ott lesz az utazó keretben, s az is, hogy két év alatt nagyon sokat fejlődhet.
Az már most egészen biztos, hogy ha Sors Tamás továbbra is ilyen szépen szállítja a sikereket, akkor a magyar (para)sport egy olyan szerethető és tiszteletre méltó személyiséggel gazdagodik, aki nagymértékben javíthatja a mozgalom élsport mivoltának megítélést.
Még az is elképzelhető, hogy előbb-utóbb szerelmes tekintetű fiatal lányok várják őt az uszoda bejáratánál, hogy egy autogramot csikarjanak ki tőle az emlékkönyvükbe.
Adni fog, ez is biztos.
Névjegy:
Név: Sors Tamás
Pécs, 1991.12.21.
Becenév: Ponty
Egyesülete: ANK Úszóklub Pécs
Edzője: Petrov Iván
Legjobb eredményei : 2006, Durban világbajnoki bronzérem (100 pillangó)
2008, Paralimpiai bajnok, világcsúcstartó (100 pillangó)
többszörös magyar bajnok, országos csúcstartó
Utolsó kommentek